Olyan korban élünk, amiben az emberek többet írnak, mint olvasnak. Egyre kevesebb dolgunk van, így egyre több időt fordíthatunk semmittevésre. És az ember ha unatkozik.. művésznek érzi magát. Nagy terveink vannak, úgy érezzük meg kell osztanunk valamit a világgal, még akkor is, ha az íráshoz fikarcnyi tehetségünk nincs.

Íme, két követendő példa, ami által sikeres, széleskörűen elismert, bestseller-gyanús író válhat belőled.

Ha mégis szorult beléd némi tehetség és kreativitás, vehetsz egy régi sablontörténetet és újraírhatod modern elemekkel. Mérget vehetsz rá, hogy működik. Semmi újat nem kell mutatnod. Írj vámpírokról, tündérekről, sárkányokról. Most úgyis ez a menő. Klasszikus történet, fantasy köntösben. Komolyan ennyire a szádba kell rágjam? Példákat szeretnél? Romeó és Júlia vámpírtörténete, Winnetou harca az intergalaktikus robotkatonákkal. Ennyi az egész. A hülyéknek biztos tetszeni fog.

Most tételezzük fel, hogy egy tehetségtelen senki vagy. Soha nem lesznek elismertek az írásaid, és ezt te is jól tudod. Gond egy szál se! Van egy módszer, amivel mégis elhitetheted magaddal, hogy jól írsz. Írj verseket. Azokba rohadt nehéz belekötni. Ha valaki azt mondaná az írásodra, hogy egy baromság, legyints, mondván: Nincs honnan tudd mit akartam ezzel kifejezni! Ne próbálkozz rímekkel, alliterációkkal, esetleg olyan tartalommal aminek bármi értelme is van. Az nehezen kivitelezhető. Tűzdeld tele versed metafórákkal, amik nem jelképeznek semmit. Írhatsz első nemi aktusodról, vagy arról, hogy mit érzel mikor a napfelkeltét bámulod. Esetleg használj neologizmusokat, mert az olyan kúl.

Egy dolog maradt hátra. Keress tőled lehetőleg nem okosabb barátokat, akiket bérmentve megajándékozol majd egy dedikált példánnyal okádék „művedből”. Dőlj hátra, bonts egy sört, és gondolj arra, hogy ma is adtál valamit a világnak.

/LeitnerRoland/