Kiváncsi voltam a dokira. Könyveit már lapozgattam, természetéről csak sejtettem valamiket. Az előadás témaköre is vonzott: önismeret, párkapcsolatok, boldogság. Gyanútlanul váltottam jegyet. Nem tudtam mi vár rám.

Tíz perc késéssel, kicsi hasitasijával, két mikrofonnal, ziláltan esett be az ajtón A Csernus. Így, nagy A-val. Sugárzott róla az arrogancia. Az is biztos, hogy a hangtechnikus sem végezte jól a dolgát, mert borzasztóan hangzott az egész előadás, de az sem segített, hogy kedves dokink képtelen volt a mikrofonba beszélni. Helyette állának támasztva, menő csávó módjára suttogott, kiverve a biztosítékot jónéhány nézőnél. A közönség nem is hagyta szó nélkül ezt az igénytelenséget: néhányan még az est elején kivonultak a teremből.

A határontúli pszihológus két óráig Istent játszott. De mintha rá szabták volna a szerepet. Senkit nem kímélt. A maga vulgáris, ámbár őszinte módján minden jelenlévőnek megmondta a magáét. Előtte még az anális szex sem volt tabu. Egy idősebb hölgyhöz a következő kérdést intézte: „Kúrták már Önt seggbe? És milyen volt?” Figyelmeztetett, tanított és büntetett. A demonstrációihoz felkért emberkék annyira jól belesimultak a doki eszmefutattásába, hogy már-már azt hihette a laikus, hogy a színpadon lévők beépített emberek. Érdekes volt, hogy ők soha nem kérdeztek vissza, pedig Csernus többször is hangsúlyozta, hogy beszélgetnek, vagyis nem egy kihallgatáson, - a helyzet súlyosságát tekintve -élveboncoláson vannak.

A dokinak rengeteg mindenben, döntő részben igaza volt: kedveljük a játszmákat, megalkuvók vagyunk, nem nézünk szembe érzéseinkkel, nem vállaljuk a felelősséget (a felnőttség legbiztosabb jele a vállalás), nem fogalmazunk világosan, és nem tudunk nemet mondani, hárítunk. Azonban a legnagyobb gond, hogy nem volt feloldása az estének. Csernus nem oldotta meg a problémái(n)kat. Csak (?) révezette őket, hogy vannak. Kész csoda, hogy eddig nem vették észre őket. Vagy nem akarták észrevenni?

Az előadás végeztével sem hazudtolta meg önmagát: megköszönte a figyelmet, majd a tapsoló közönségre fittyet hányva viharzott ki a teremből.

/LeitnerRoland/