Az interneten találkoztam a plakáttal. Felkeltette az érdeklődésem. Elmentem megnézni az előadást, hiszen mégiscsak elnyerte 2013-ban a „legjobb előadásnak” járó díjat. Nem csalódtam, tényleg egy színvonalas előadás részese lehettem, csak a vége volt furcsa. Hogy miért? Azt a továbbiakban kifejtem.

A Silviu Purcărete által rendezett mű elnyerte a 2013-as év Legjobb Előadás UNITER (Román Színházi Szövetség) díját. UNITER díjra jelölték Albert Csillát, Eszter szerepéért a legjobb női mellékszereplő és Bogdán Zsoltot, Károly szerepének megformálásáért a legjobb férfi mellékszereplő kategóriákban.

Az előadás első részében megismerhettük Viktort és családját. Kiderül, hogy egy elkényeztetett fiúról van szó, akinek mindent megengednek a szülei. Viktor ellentéteként megjelenik Eszter, aki egy szigorú családból származik. Az ő apja Antal egy pszichopata, akit háborús múltja gyötör.

forrás: huntheater.ro

A darab pozitívumaként kiemelhető a díszlet, ami nagyon egyszerű, de mégis nagyszerű: az első jelenetben csak egy asztal, egy torta és egy gyertyának álcázott égőt láthattunk. Ezek a kellékek nagyon jól illusztrálták Viktor hovatartozását és szarmazását. Nagyon meglepett az, hogy milyen jól játsza szerepét Károly, Viktor apja, aki mintaapából hirtelen teljesen átfordulva kikel magából, amikor Viktor rajtakapja Terézzel, Eszter anyjával flörtölni. A másik szereplő, aki nagyon tetszett az Antal volt. Nagyon meggyőzően játszotta a pszichopata apa szerepét.

A szünet után, a darab második részét azonban nagyon összecsapottnak éreztem. Hirtelen mindenki meghalt Viktor közeli családjából. Ezenfelül pedig az sem derül ki, hogy mi történt Antallal vagy a többi szereplővel. Ők is meghaltak vagy folytatták sorsuknak megfelő útjukat? Jelen volt egy forgó spirál is, ami nézőket és magukat a szereplőket is hipnotizálta egyaránt. Összességében jó volt a mű, csupán összetettebb befejezést vártam egy UNITER díjas előadástól.

/SeregiTomi/