A Magyar Kultúra Napjára Nemzeti himnuszunkká vált költeményét Kölcsey Ferenc 1823. január 22-ére keltezte. Ennek emlékére január 22. a Magyar Kultúra Napja lett, e napon a magyarok világszerte kultúrális rendezvényekkel ünnepelnek.

A kultúra egy közösség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége – hangzik a közkeletű meghatározás. A jeles nap jó alkalom arra, hogy körülnézzünk: milyen anyagi és szellemi értékeket őrzünk? Például megtartottuk-e és próbáltuk-e megérteni nagyanyáink régi tárgyait, könyveit, dokumentumait? Gyarapítjuk-e könyvtárunkat, olvasmányainkat? Megválogatjuk, milyen tévéműsorokat követünk? Utána nézünk-e az interneten, ha egy téma szóba kerül, de tájékozatlanok vagyunk benne? Értéknek tartjuk-e a tudást, a tájékozottságot, a tanulást, gondolkodást? És mi magunk milyen értékek létrehozásában veszünk részt? Például vesszük-e a fáradságot, hogy ékezeteket használjunk internetes üzeneteinkben, leveleinkben? Látjuk-e, milyen kulturális rendezvények zajlanak körülöttünk? Elgondolkodunk-e, milyen kultúraképet közvetítenek az arra felkent intézmények? Egy kis könnyed táncos fellépésen túl milyen kulturális terméket vagyunk hajlandóak fogyasztani?

Mert a kultúra nem feltétlenül egy könnyű és kényelmes dolog. Ugyanis gondolkodni kell hozzá. A kultúra mindig mondani akar valamit, rákérdezni problémákra, közvetíteni olyan értékeket, bölcsességeket, melyeket egy kor emberei méltónak tartottak arra, hogy átörökítsenek. És itt nemcsak a művészetekre, irodalomra, festészetre, zenére kell gondolni. Kultúrája van a viselkedésnek, a növénytermesztésnek, az ételek elfogyasztásának, a vásárlásnak, építkezésnek, autóvezetésnek, pénzszerzésnek és még sorolhatnám.

A kultúra nem egy fölöttünk lebegő felhő, amihez ha akarjuk, van közünk, ha nem akarjuk, nincs; hanem a kultúra az, amiben éppen benne élünk. Amit megszerzett tudásunkból és tapasztalatainkból létrehozunk. Itt és most ez a magyar kultúra. „Isten, áldd meg!”

/KöllőTünde/