Az ír származású Flann O'Brien (eredeti nevén Brian O'Nolan, 1911-1966) szerzőnek, míg a 20. század végére parodikus könyvei igazi kultuszkönyvnek számítanak a legtöbb országban, érthetetlen módon majdnem teljesen ismeretlennek a magyar olvasó-közönség számára, bár magyarul is lefordították három művét (Úszikkétmadáron, A harmadik rendőr, A fába szorult féreg).

Az Úszikkétmadáron regénye, amely 1939-ben látott napvilágot, egy roppant mulatságos, bonyolult cselekményszállal vezetett történet(ek) - nem egy, hanem egyből - három különböző főszereplővel. Már az első oldalon megfogalmazza az „én”:

"Gondolataim szabadidős irodalmi ténykedéseim felé áramlottak. Egy könyvnek egy kezdése és egy befejezése olyan dolog, mellyel sosem érthettem egyet. Egy jó könyvnek lehet három teljesen eltérő kezdése is, melyek egymással csak a szerző előzetes tudásában függnek össze, és akár százszor annyi befejezése."

Így jelenik meg már az elején három lehetséges kezdés különböző világokkal: az első a Pooka MacPhellimey nevű fantasztikus ördögfélét teszi főszereplőnek, a második Mr. John Furriskeyt (Dermot Trellis regényíró egyik szereplője), a harmadik pedig az ír ős-hősmondák egyik legfőbb karakterét, aki a Finn MacCool nevet viseli. A szerző saját és kölcsön vett figurákkal, eltérő műfajok stílusjegyeinek összepasszoló keverésével, összekuszált cselekményszálakkal vezet be minket az ír mentalitásba, ugyanakkor sikerül állandóan megmosolyogtatnia az olvasót. Nem hiába, hogy James Joyce is a könyv letétele után csak annyit mondott „egész jópofa” – ami nem kis bók Flann O'Brienre nézve. Lehengerlő olvasmány, mindenkinek ajánlom a belekukkantást… csak aztán ne csodálkozzon senki, hogy se perc alatt ki is olvasta.

 /FülöpBetti/