Ang Lee rendező számtalan díjat bezsebelt filmje, a Pi élete igazi csemegének számít a 3D-s számítógépes grafika világa miatt. Ugyanakkor, nem csak a látvány újdonság, hanem az is, hogy itt, mint a legtöbb filmben, ez nem megy a történet rovására, sőt inkább segíti azt.

A keretet az író, Martel és a felnőtt Pi beszélgetése adja, amelyben az utóbbi egy különleges isteni találkozást mesél el. Itt csöppenünk bele Pi gyermekkorába, ahonnan megtudjuk, hogy a nevét egy tisztavizű medencéről kapta, és ami miatt aztán sokat csúfolták a társai, hiszen hasonlított a „pisi” szóra. Egy olyan indiai fiú mindennapjainak lehetünk szemtanúi, aki mindegyik vallásban keresi az istent, és egyszerre vallja magát hindunak, kereszténynek és muszlimnak. Ahogy telik az idő, szerelmes is lesz, de a családja úgy dönt, hogy a jobb megélhetőség kedvéért Amerikába költöznek. Egy japán hajóra pakolják fel állataikat az addig általuk működtetett állatkertből, hiszen a későbbiekben őket akarják pénzért elszórni az amerikai piacon.

Az igazi történet viszont ott kezdődik, mikor egy vihar véget vet az amúgy is kényelmetlen utazásnak. Pi bár egy mentőcsónakban megmenekül, maga mellett útitársaiként köszönthet egy kedves orángutánt, egy vad hiénát, egy sebesült zebrát, és egy Richard Parker nevű idomíthatatlan tigrist. Történik egy s más, zötykölődik a csónak a vízen, és egy idő után Pi egyedül marad a tigrissel. Bár nehezére esik, kénytelen együtt élni az állattal és etetni, hogy az nehogy őt falja fel, ugyanakkor egy másik szempontból a tigrisből meríti a lelki erejét is, hisz ők ketten egymásra vannak utalva a végtelen tengeren.

A film nézeti magát. Vannak mélypontok, amelyek fordulópontok, majd mikor azt hinnénk, már igazán nem történhet semmi, akkor nyilván tévedünk. Az egész történet egy hullámzás, amely egy barátság nehéz kialakulását írja le Pi és a tigris között.

A végén pedig jön a fejbekólintó fordulat. Ezen a ponton a néző újraforgatja a fejében a filmet és próbálja újraértelmezni az egészet, és csak ámul-bámul. Mindenkinek csak ajánlani tudom a filmet, s bár a grafika jó néző-csali, az igazán nagy siker, az maga a történet.

/FülöpBetti/