Mesélsz nekem kicsit arról, hogy mi­lyen egyetemre jártál, mit tanítanak a szakirányon belül és milyen a felvételi?

A Sapientia – Erdélyi Magyar Tu­dományegyetem filmművészet, fo­tóművészet, média szakán szereztem diplomát filmrendezés szakirányon. Sok szakkal ellentétben itt ugyanana­nyi gyakorlati óra van, mint elméleti. Tehát nemcsak beszélünk meg elemez­zük a filmeket, reklámokat, rádióspo­tokat, hanem csinálunk is (elég sokat).

A legfontosabb gyakorlati tantárgy volt a filmrendezés. Tehát vizsgákra rö­vidfilmeket kellett készíteni megadott témában. Ehhez tanultunk forgató­könyvírást, dramaturgiát, operatőri ismereteket és hangvágást. A kedven­cem a TV-rendezés tantárgy volt. Itt a féléves vizsgára egy kétórás élő TV-műsort kellett összeállítani és a stábot irányítani. Volt látványtervezés és reklámkészítés óránk is. Elméleti tan­tárgyaink közül pedig kiemelném a fil­melméletet, filmtörténetet, művészet­történetet, képelméletet és esztétikát.

Mivel művészeti egyetem, ezért a felvételin nagyon kis százalékban szá­mított az érettségi diplomám. A képi látásmódomat és a vizuális médiával kapcsolatos ismereteimet mérték fel és értékelték. Én kb. egy félévet ké­szültem a felvételire. A felvételi há­romfordulós volt: elméleti kérdések művészfilmekről, egy fotósorozat el­készítése fél óra alatt megadott témá­ban, saját alkotások bemutatása (én egy rövidfilmet és a weblapom design­ját vittem). Végül elsőnek jutottam be.

Hogyan tudtad hasznosítani, amit ott tanultál?

Amint már említettem, inkább gya­korlati oktatásban részesültem, ezért szinte mindent tudok hasznosítani. Rendezőként megtanultam, hogy ho­gyan áll össze egy film, a kitalált ötlet­től a forgatókönyvíráson át a forgatási előkészületeken keresztül a vágásig és utómunkáig. Ez egy nagyon hosszú és összetett folyamat, rengeteg ember közös munkája, ezért a felsorolt isme­retek mellett a szakmai alázat, ami na­gyon fontos, és segít a munkatársakkal, színészekkel való kommunikációban. Ezt is kihangsúlyozzák a képzésünk alatt.

Miben próbáltad eddig ki magad?

Egyetemi éveim alatt próbáltam minden apró lehetőséget kihasználni, ahol megmutathatom alkotásom egy filmfesztiválon vagy akár egy pályáza­ton. Így elég sok műfajba sikerült belekós­tolnom. Rendez­tem reklámot, videoklipet, fashion filmet, kisjátékfil­met, kísérleti filmet, kampányfilmet. Emellett dolgoztam filmes látványter­vezőként is.

Láttam a blogodon (kolloildikofilm.blogspot.com), hogy nagyon sokféle videót készítettél már, melyik tetszett a legjobban és miért?

Én a reklámfilmkészítésben érzem magam a legotthonosabban. Egy kisjá­téfilmen hosszú hónapokat, éveket kell dolgozni, míg egy reklámfilmnél az öt­let kitalálásától a youtube-ra feltöltött verzióig maximum egy hónap telik el, tehát kevesebb a felelősség, több a pro­duktum, de mégis ugyanolyan kreatív munka kell hozzá. A legkedvesebbek számomra a legutóbbi reklámjaim.

Mi alapján választod ki a szereplő­ket?

Általában forgatókönyvírás közben már kialakul a fejemben egy karakter. És azt figyelembe véve keresek a színé­szek vagy akár átlagos fiatalok között olyan arcokat, akik a legjobban megtes­tesítik a fejemben kialakult karaktert.

Volt már negatív élményed hely­színnel/emberekkel kapcsolatban a forgatás alatt?

Nem… inkább forgatás alatt kicsit magammal vívódok, folyamatosan megkérdőjelezem magam. Nagyon kimerítő, sokszor éjjel-nappal folya­matosan dolgozunk. Néha, leginkább játékfilmeknél a forgatás ne­kem egy folyamatos szoron­gás, főleg akkor, ha a kont­rollmonitoron nem azt látom, ami a fejemben kialakult.

És pozitív/vicces?

Imádom azt, hogy azt az 5-10 fős stábot én irányítom, és hogy mindenki megbízik bennem és a végeredmény­ben. Öröm az, hogy a kívülállók mennyire segítőkészek és ér­deklődőek. Ha kell egy hely­szín vagy akár egy régi vaságy egy padlásról, simán elkérhetem.

A filmkészítés melyik részét szere­ted a legjobban és miért?

Leginkább a vágást és az utó­munkát, akkor áll össze a film.

Ha most lennél érettségiző, merre indulnál az érettségi után, min változ­tatnál?

Szerintem most is megkapnám a szüleimtől azt a lehetőséget, hogy azt az egyetemet, életet válasszam magamnak, amit én akarok, és amit úgy érzek, hogy az életem végéig örömmel csinálok. És akkor biztos ismét ezt a szakmát válasz­tanám, de lehet, hogy más filmes egyete­met, ahol még hangsúlyosabb a gyakor­lati oktatás, amilyen például a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem.

Mik a terveid, hogyan tovább?

Mivel nemrég kaptam állandó fil­mes munkát, és még van egy évem a mesteriből, ezért maradok Kolozsvá­ron. Ahogy látom, kezdő filmesként magamnak kell létrehoznom a lehető­ségeket, ezért is ősztől beindítjuk az én/kolozsvár filmes projektet a mos­tani csoporttársaimmal, így már egy egész estés játékfilmen dolgozhatok.

/KöllőTünde/